Földrajz » Elhelyezkedés a térképen » A tó kialakulása, geológiai előzmények » Vízrajz A tó kialakulása, geológiai előzmények A Velencei-hegység keletkezése az óidei karbonkorra, mintegy 300 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza. Ekkor a hegység fő tömegét alkotó gránit magmája a földkéreg rétegei közé nyomult, de nem jutott a felszínre, nagy mélységben kihűlt és megmerevedett. Lassú kihűlésének köszönhetően nagy kristályokat alkotva megszilárdult. A gránitot fedő kristályos palára később mészkőtakaró borult, majd ezt a gránittömböt a szerkezeti mozgások az egész területtel együtt kiemelték, miközben feldarabolódott és a takarórészletek legnagyobbrészt lepusztultak. Ily módon felszínre került a mélységi vulkanizmus anyaga. Kiemelkedés közben, a harmadkor elején a fő szerkezeti vonalak mentén még andezit vulkáni anyag is a felszínre tört, kitöltve a csatornákat és a hasadékokat. Végül a kiemelkedő rög oldalait a Pannon-tenger homokos-agyagos lerakódása borította be kb. 250 m-es szintmagasságig. Ennek nagy részét azóta letarolta az erózió; a jégkorszak lösze is csak a hegység lábainál halmozódott fel nagyobb mértékben. A szubtrópusi éghajlatú harmadidőszakban vastagon keletkezett gránit málladék a jégkorszaki kiemelkedés miatt fokozatosan lemállott a lejtőkről. Így a kőzet ellenállóbb anyagai, blokkjai nagy tömbökben ismét a felszínre kerültek. Sajátos alakjukról gyapjúzsákoknak, kőgombáknak is nevezik őket. Érdekes látvány a kis felületen támaszkodó ingókövek csoportja, amelyeket a jégkorszaki hideg éghajlat kemény fagya is alakított. A földtörténeti újkor végén alakult ki a velencei táj vízrendszere a mai formájára. Az újkor harmad időszakának végén, az összezsugorodott és kiszáradt tenger helyén megjelent az Ős-Duna. Ez azonban csak a Dunántúli-középhegység végleges kiemelkedésekor alakította ki folyásának mai irányát. A Velencei-tó a jégkorszak végén alakult ki. Két párhuzamos törésvonal között süllyedék keletkezett, majd ezt az árkos mélyedést a pleisztocén viharos szelei tovább mélyítették, később pedig a csapadék és a felszíni vizek megtöltötték. A besüllyedést bizonyítja, hogy a tó környékére jellemző pannon rétegeket fúrásokkal sikerült kimutatni a tó alatt is. A hegyekből lefolyó csapadékvizekkel való feltöltődést tanúsítja a dinnyési Nádas-tó kiszáradt láptalaja alatt elterülő, fúrásokkal feltárt fehér mésziszap. Ezt a környező hegységekből a csapadékvíz oldotta ki és rakta le. A mésziszap vastagsága, tehát a lerakódás időtartama is jóval kisebb, mint a balatoni Nagyberekben (ahol szintén megtalálták ezt a mésziszapot), ebből pedig arra következtethetünk, hogy a Velencei-tó medencéje fiatalabb a Balatonénál. A Balaton életkorát ma mintegy 20000-22000 évre becsülik, a Velencei-tó életkora a fentiek szerint kb. 12000-15000 év lehet. Ezt igazolja a tó iszapjából kinyert pollenek (virágporszemcsék) elemzése is. A tó területe a jégkorszakban kb. 60 négyzetkilométer volt, azaz a mainak közel háromszorosa, a dinnyési Nádas-tavat vagy Fertőt is magában foglalta. A vízszint a mainál kb. 3-4 méterrel volt magasabb. Ezt a tényt a tó déli partjától 300-400 méterre vonuló (a mai partnál 6-8 méterrel magasabb) kavicsturzás bizonyítja, mely jégkorszaki csigákat, kagylókat tartalmaz és a tó hullámai alakították ki. Ez a magasabb part a tó északi oldalán is megtalálható. Ezeken a turzásokon épült a déli oldalon Velence és Gárdony, az északin pedig Pákozd. Gárdonyról kimutatták, hogy valaha közelebb épült a tóparthoz, a gyakori elárasztások miatt azonban az utóbbi évszázadok során magasabbra települt. A jégkorszakot követő holocénben a tó területe a feltöltődés hatására csökkent. A feltöltődés a Nádas-tavon déli irányban végigfolyó Császár-vizet, a tó fő táplálóját kelet felé, a mai Velencei-tóba térítette. A tó fölös vizének lefolyását egy természetes vízfolyás tette lehetővé, amely ettől nyugatra, Sárkeresztúr határában torkollott a Sárvízbe. A Nádas-tavat a XIX. század második felében lecsapolták. A XX. század első éveiben kiásták a Velencei-tó vizének levezetésére szolgáló, a kitorkollásnál egy bukóval szabályozható, Dinnyés–Kajtori-csatornát.