Ember a tájban » Történelem » Üdülés, sport, turisztika » Műemlékek, nevezetességek Történelem A Velencei-tó környéke már az ősember által is „lakott” terület volt, ezt bizonyítják a paleolitból és a neolitból származó leletek (csont-, kőeszközök, agyagedények stb.). A fémkorszak beköszönte után (kb. 4500 éve) az eszközök, fegyverek fémből (réz, bronz) készültek. Ebből a korból már sok lelet, továbbá urnatemetők, földvárak, élelmiszertároló vermek kerültek elő. A kb. 3000 évvel ezelőtti vaskort a termelési eszközök nagyarányú fejlődése, és a társadalom ezzel járó átalakulása mellett a népek nagy vándorlása jellemezte. Velencén telepet, Pákozdon urnatemetőt találtak a korai vaskorból. Ekkor éltek a kelták is, az ő idejükből Dinnyésen temetőt, Velencén sírt találtak. A kelták uralmának a rómaiak vetettek véget, mintegy 2000 évvel ezelőtt. Róma hatalmát részben a jól kiépített úthálózat biztosította. Az Aquincumot – Pannónia fővárosát – Itáliával összekötő főútvonal a Velencei-tó északi partján húzódott. A rómaiak szerettek tó mellé, domboldalra telepedni, ezért szinte elképzelhetetlen, hogy a Velencei-tó mentén ne lettek volna római villák. Nagyobb, tervszerű ásatások még nem voltak a tó körül, ezért villákat eddig még nem találtak, ugyanezért tudunk keveset az itt lakott kelta, pannon népek életéről is. Egyéb római leletek azonban előkerültek szinte minden velencei-tavi településéről: Velencén telep, valamint egy lovasszobor töredéke, egy késő római temető, az egykori római főút közelében kőláda sír és felette egy sírkő, Pákozdon dénárok, a csalai (pátkai) Kőrakáspusztánál völgyzárógát nagyméretű maradványai, mellettük sírhalom. A rómaiak uralmának ezelőtt kb. 1600 évvel a népvándorlás vetett véget. Ebből a korból előkerült emlék Pákozdon egy késő avarkori temető. A honfoglalás korában a hagyomány szerint Pákozd területét Szabolcs vezér foglalta el. Az Árpád-korban a terület a királyi család, majd különböző nemesi családok (Nádasdy), és egyházi személyek birtokában volt. A mohácsi csata, majd Buda elfoglalása után cserélt gazdát a tó környéke is. A török hódoltság idején, 1593-ban zajlott le az első pákozdi csata. A nagyvezír hazavonulása után a császári csapatok váratlanul ostrom alá vonták Székesfehérvárt. A vár felmentésére siető Hasszán budai pasát a császári csapatok Pákozdnál várták be. A csata a törökök nagy veszteségével végződött. Az ütközetben Pálffy Miklóson kívül még két kiváló magyar vezér harcolt a császári hadakban: Nádasdy Ferenc és Zrínyi György. A törökök kiverése után a tókörnyék képe elszomorító volt, a falvak elnéptelenedtek, vagy teljesen eltűntek, és csak a későbbiek során fokozatosan népesültek be. Amennyire kevés szerep jutott a vidék lakosságának a Rákóczi szabadságharc alatt, annyira kiemelkedő az 1848-as pákozdi csata. Ebben a fiatal, forradalmi magyar sereg - és a környék népe - legyőzte a császárhű horvát bán, Jellasics hadseregét. Pákozdon emlékmű hirdeti a hősi cselekedetet. A II. világháború utáni átmeneti visszaesés után gyors fejlődés következett be a Velencei-tó és környékének életében a Budapesthez való közelség és a növekvő üdülési igényeknek köszönhetően.