Fogalmi magyarázatok

Akna: a földbe épített, fölülről nyíláson keresztül megközelíthető műtárgy. Lehetővé teszi az egyszerű ellenőrzést, de elhelyezhető benne gépészeti berendezés is. Aknának nevezzük a csatornahálózat iránytörésiben és a csatlakozó vezetékek metszéspontjában elhelyezett műtárgyat is.

Anaerob: oldott oxigénben és kémiailag kötött oxigénben szegény környezet.

Anoxikus: a nem levegőztetett, de kémiailag kötött oxigént (a nitrit, illetve a nitrát oxigénje) tartalmazó környezet.

Átemelő: a szennyvíz magasabb szintre emelésére szolgáló műtárgy.

Eleveniszap: a szennyvíztisztítás során keletkező, baktériumban gazdag iszap.

Esés: a csővezeték magasságának változása, mértékét az egységnyi hosszon mért szintkülönbséggel jelöljük:

1 % - egy százalék: egy méter hosszon egy centiméter magasság változás
1 ‰ - egy ezrelék: egy méter hosszon egy milliméter magasság változás.

Folyamatos üzem: amikor egyenletesen működve mindig azonos folyadékmennyiséget szállít.

Fonalasodás: az utóülepítők hatékony működésének feltétele a jól ülepedő, kellően szilárd pelyhek megléte. A pehelyképződés egy meglehetősen bonyolult, alapvetően biológiai folyamat, amelyet számos külső körülmény befolyásolhat. A pehelyképződés számára kedvezőtlen körülmények esetén azonban a pelyhekben túlzott mértékben elszaporodhatnak az ún. fonalas mikroorganizmusok, amelyek megakadályozzák a gyorsan ülepedő és jól tömörödő iszappehely létrejöttét. A fonalasodás eredményeként az iszap recirkulációja megnehezül, illetve a tisztított vízzel pelyhek távoznak.

A fonalasodás hatásának csökkentésére többféle lehetőség van. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazott megoldás az úgynevezett szelektor építés. A szelektor egy olyan biológiai reaktor, amely lehetőséget teremt olyan pehelyképző mikroorganizmusok elszaporodására, amelyek jól ülepedő pelyheket eredményeznek. Ezek a mikroorganizmusok gyorsabban szaporodnak, mint a fonalasok, ezért – ahogy azt gyakran említik - „túlnövik” azokat. A szelektor műtárgyak méretezése meglehetősen nagy szakértelmet, és sok esetben üzemi kísérletek elvégzését is igényli.

Foszfor-eltávolítás, fölösiszap: a szervesanyag és nitrogén eltávolítása mellett lehetőség van a foszforformák jelentős részének biológiai úton történő eltávolítására is. A foszfor (a nitrogén mellett) a felszíni vizek eutrofizációját okozhatja, amelynek következménye lehet az algák túlzott mértékű elszaporodása. Az ún. „biológiai többletfoszfor eltávolítást” olyan mikroorganizmus csoportok segítségével lehet megvalósítani, amelyek képesek a „valós” igényeiknél jóval nagyobb mennyiségű foszfor felvételére. Ehhez arra van szükség, hogy a mikroorganizmusokat felváltva anaerob (oldott oxigénben és kémiailag kötött oxigénben szegény) és aerob körülmények között tartsuk. Az anaerob körülmények számukra kedvezőtlen, ilyenkor megszabadulnak a sejtépítéshez felvett foszfortól. Aerob körülménynek közé kerülve azonban hirtelen nagy mennyiséget vesznek fel a foszforból, és azt sejtanyagukba építik be. Az úgynevezett fölösiszap elvétel során ezek a mikroorganizmusok (és velük együtt a foszfor) kikerülnek a tisztítórendszerből, vagyis megtörtént a foszfor eltávolítás a vízfázisból. Nem kell mást tenni ehhez, csupán egy anaerob medencét kell a biológiai reaktorok mellé beépíteni.

A biológiai tisztítórendszerben a szervesanyag eltávolítása, a nitrifikáció, denitrifikáció és a többletfoszfor eltávolítás is egyaránt megvalósulhat. A biológiai rendszerek működése azonban nagymértékben függ a külső körülményektől és az üzemeltetés hatékonyságától is. A fent vázolt folyamatok ismeretében könnyen belátható, hogy a szennyvíz minőségében bekövetkező változások az egyes szennyezőanyagok egymáshoz viszonyított aránya a tisztítás hatásfokát jelentősen befolyásolhatják. Az egyik példa lehet erre a nyers (tisztítatlan) szennyvíz biológiailag könnyen bontható szervesanyag tartalma: ez a frakció, mind a biológiai többletfoszfor eltávolításban résztvevő anaerob mikroorganizmusok baktériumok, mind pedig a denitrifikációt végző denitrifikáló baktériumok számára nélkülözhetetlen.

A tisztítórendszer szerves részét képezi az utóülepítő műtárgy, amelyben az eleveniszap és a víz ülepítéssel történő elválasztása valósul meg. Az ülepített iszap döntő többsége az iszaprecirkulációval a biológiai fokozat elejére kerül, kisebb része pedig a már említett fölösiszapként távozik.

Földkéreg: a Föld legfelső szilárd rétege, mely a földköpeny fölött helyezkedik el.

Gránit: szabad szemmel is jól megkülönböztethető ásványokból álló kristályos, szemcsés, mélységi kőzet. Lényeges ásványa a húsvörös v. fehér, egyes lapjain fénylő földpát, a szürke zsírfényű, szabálytalan alakú kvarc és a fekete, fémesen csillogó, apró lemezekből álló biotit v. az ezüstösen csillogó muszkovit.

Gravitációs szennyvízcsatorna hálózat: a szennyvízcsatornában a szennyvíz szabadon folyik, a magasabb helyről az alacsonyabb felé (gravitációs módon), a csőben lévő folyadék nem tölti ki a teljes keresztmetszetet.

Holocén: a földtörténeti jelenkor, a negyedidőszak utolsó szakasza. Nem határolódik el élesen a pleisztocéntől. Időtartamát mintegy 8000-10000 évre teszik. A földfelszín és az élővilág változásaihoz a holocénban már hozzájárult az ember tevékenysége is.

Iránytörés: a csővezeték vízszintes vonalvezetésének változása, olyan hely, ahol az egyenes szakaszokból álló vezeték iránya megváltozik.

Kicsapás: olyan kémiai folyamat, mely során a vízben oldott állapotban lévő anyagok szilárd állapotúvá alakíthatóak, aminek következtében alkalmassá válik a szilárd- és folyadékfázis szétválasztásra.

KIOP: az Európai Unió által társfinanszírozásban támogatatott beruházási program, a Környezetvédelem és Infrastuktura Operatív Program rövidítése, amely Magyarországon 2004-ben indult.

Kopási korrózió: a csővezeték anyagát a benne áramló folyadék és szilárd halmazállapotú szennyeződések folyamatos súrlódása magával ragadja. Ennek következtében a cső fala fokozatosan elvékonyodik, végül kilyukad.

Kristályos pala: olyan palás szerkezetű kőzet (csillámpala, agyagpala, gnájsz, fillit stb.), mely a Föld legrégibb korszakában, az archei v. őskorban vett részt a föld felépítésében és így mintegy alapkőzetét alkotja földünknek. palás kőzetek azon összetett kristályos kőzetek, melyek palás szerkezetűek. Ilyenek a gnejsz, gránulit, helleflinta, a csillámpala, amfibolit, valamint még a fillit.

LEÉ: olyan mértékű szennyezés, ami az adott létszámú lakos szennyvízének megfelelő szennyezőanyag terhelés.

Lösz: a szél által szállított porból keletkező, sárga, likacsos, törmelékes-üledékes kőzet. A 0,01-0,05 mm átmérőjű porszemek túlnyomó része kvarc. A szemcséket vékony mészhártya burkolja és köti össze. Jellemző, hogy függőleges falakban áll meg.

Magma: a Föld belsejének különböző mélységű öveiben, különféle összetételben és állapotban elhelyezkedő, izzón folyós kőzetolvadék, amit ha a felszínre jut, lávának nevezünk. Hőmérsékletét közvetlenül nem tudjuk mérni, de a kiömlő láva alapján számítva 1000-1200 °C.

Mészkő: fehér, rózsaszín, sárga, barna, vörös v. fekete színű, többnyire vegyi v. szerves eredetű, üledékes kőzet. A tengeri eredetű mészkő tömött v. érdes felületű. Ha elhalt élőlények mészvázából és héjából, illetőleg ezek törmelékéből áll, szerves eredetű.

Munkaárok: a földbe mélyített gödör, amelybe például különböző vezetékeket helyeznek el. Kialakítása a mellékelt ábra szerint történik.

Műtárgy: olyan mérnöki létesítmény, amely valamely műszaki feladat kielégítésére szolgál.

Nitrifikáció, nitrát (és nitrit) eltávolítása, denitrifikáció: a folyamatokban részt vevő mikroorganizmusok eltérőek: a szervesanyagok lebontása (amelynek egyik végterméke a széndioxid) a hagyományos szennyvíztisztító rendszerekben aerob-, vagyis oxigéndús környezetben valósul meg. A szervesanyag lebontást végző szervezetek többnyire nagy szaporodási sebességgel rendelkeznek, vagyis ez a folyamat viszonylag rövid időt vesz igénybe.

Ezzel szemben a nitrogéneltávolítás első fokozataként ismert nitrifikáció meglehetősen lassú folyamat. Az ammónium biológiai oxidációját végző, oldott oxigént igénylő nitrifikáló mikroorganizmusok lassan szaporodnak, és nagyon érzékenyek a környezeti tényezők hirtelen változására, és a mérgező anyagokra is. Ennek következtében a nitrifikáció biztosítása az egyik legnehezebb feladata a nitrogén eltávolítása során.

A nitrifikáció lejátszódását követően azonban a nitrogén még mindig jelen a van a vízben: a nitriten keresztül nitráttá oxidálódó nitrogénvegyület eltávolítása a denitrifikációval történhet meg. Ez utóbbi folyamat azonban eltér az eddigiektől: a denitrifikációt ugyanis oldott oxigénben szegény környezetben lehet megvalósítani. Mindezt nehezíti az a tény, hogy a denitrifikáló mikroorganizmusoknak szerves szénforrásra van szükségük. Tekintettel azonban arra, hogy azt már egy korábbi lépésben eltávolítottuk (lásd szervesanyag lebontás) a hiányzó mennyiséget vagy pótolni kell (szénforrás adagolással) vagy pedig a nitrifikált szennyvizet a biológiai reaktor elejére kell visszavezetni, oda, ahol a biológiai reaktorba belépő szennyvízben még van bontható szervesanyag. Ezt a visszavezetést belső recirkulációnak hívják. Az ily módon kialakított reaktorelrendezést (tehát először denitrifikáló medence, aztán az aerob medence) elő-denitrifikációnak hívják.

A nitrifikált szennyvíz visszavezetés helyén tehát nem szabad levegőztetni. A nem levegőztetett, de kémiailag kötött oxigént (a nitrit, illetve a nitrát oxigénje) tartalmazó környezetet anoxikusnak hívjuk. A medencében az iszap leülepedés elkerülésére általában lassúkeverőket alkalmaznak.

Nyomómagasság: az a szint, amelyre a folyadék nyugalmi állapotban lévő felszíne nyitott csőben emelkedni tud.

Nyomóvezeték: a csatornában a szennyvíz a teljes keresztmetszetet kitöltve folyik és a nyomómagasság a cső tetőszintjét meghaladja, a csatorna a terep emelkedését követve is szállítja a folyadékot.

Pleisztocén jégkorszak: korábban allúviumnak nevezett alsó szakasza a negyedidőszaknak. A mai növény- és állatvilág kialakul, az emberré válás folyamata zajlik. A földtörténet azon több tízezer évig tartó szakasza, amikor a földfelszíni hőmérséklet csökkenése következtében a sarkvidéki jégtakarók és a magas hegységek gleccserei a korábban jégmentes területekre is kiterjedtek. Eljegesedések voltak a földtörténeti őskorban és az újkorban.

Szakaszos üzem: amikor időközönként be-, illetve kikapcsol, az összegyűlt folyadékmennyiség meghatározott mennyiségének átemelésére.

Szivattyú: olyan gépészeti berendezés, amely a folyadékot alacsonyabb helyről magasabb helyre szállítja.

Uszadék: a szennyvízben található szilárd halmazállapotú anyag, amely nem oldódik, ezért kis vízmélység esetén a csőben megakad, ezáltal a vezeték eldugulását okozhatja.