2017. július 28. péntek Szabolcs napja van, holnap Márta névnap lesz.

Kezdőlap
Hírek
Település
  - Általános adatok
  - Történet
  - Térkép
  - Megközelíthetőség
Önkormányzat
Intézmények
Nevezetességek
Közérdekű adatok
Civil szervezetek
Galéria
Pályázati felhívás
Szálláshelyek
 
 
Látkép
 
Szintezési ösjegy


A település bemutatása
 

Útifalu alaprajzú település a Velencei-hegység keleti peremén. A Templom-hegy (320 m a tengerszint felett) és a Gécsi-hegy (242 m a tengerszint felett) közötti denudációs nyeregben fekszik 202 m tengerszint feletti magasságban. Területének (693 ha) nagyobb része erősen tagolt és lepusztult hegységi felszín, amely a többszörösen tönkösödött gránitbatolit (felszín alatt megmerevedett mag ma) Meleg-hegy csoportjához tartozik. Hegységépítő kőzete telérekkel (gránitporfir, aplit, kvarctelér) átjárt biotitos gránit, felszínén az átalakult kristáIyos palaköpeny (átalakult kvarcitpala, agyagpala, fillit) roncsaival. Ezenkívül még a Meleg-hegyhez csatlakozva eocén vulkáni képződmények (hidrotermálisan elbontott amfibol és piroxénandezit, valamint piroklasztikus képződményei) és pannóniai üledékek játszanak szerepet a terület felépítésében.

Felszínalaktanilag a gránittönk-hegység legmagasabb és legtagoltabb része. Relief-energiája (100-150 m/km2) is itt a legnagyobb. Domborzatát ma kiemelt és exhumált tönkmaradványok (Gécsi-hegy 242 m a tengerszint felett), kőzetminőségi különbségek alapján képződött tanú hegyek (Meleg-hegy 351 m a tengerszint felett) és másodlagos vulkáni csonka kúpok (Templom-hegy 320 m a tengerszint felett, Nyír-hegy 250 m a tengerszint felett, Csúcsos-hegy 268 m a tengerszint felett), valamint vastag málladéktakaróval borított pusztuló meredek lejtők jellemzik.

A Meleg-hegy eső- és szél árnyékában fekvő száraz terület. Éghajlatát főleg meleg, száraz nyár, mérsékelten hideg tél és nagyfokú csapadékszegénység jellemzi. Az évi csapadékmennyiség mindössze 500 mm körül alakul, s emellett jelentős a csapadékingadozás is. A szűkös csapadék, a fokozódó nyári párolgás és a gránittérszín közismerten nagy víznyelőképessége miatt a tenyészidőszakot súlyos vízhiány (125-175 mm) jellemzi. Ez a felszíni- és felszín alatti vizek szegénységében is tükröződik.

A vízben erősen szűkölködő, száraz terület hajdani természetes növénytakarója a zárt tölgyes öv és az erdős sztyepp volt. Erdőállománya az utóbbi évszázadokban erősen megritkult, ma már csak területének egyharmadát (208 ha) fedi erdő. Az erdős területeket többnyire erodált barnaföld, váztalaj és lejtőhordaléktalaj borítja, mezőgazdasági művelés alatt álló területein pedig a csernozjom-barna erdőtalaj az elterjedtebb talajtípus.


Az oldalt készítette: