Módosítva: 2020. 08. 14. Nyugdíjas leszek...
A nagy könyvekben, regényekben az első oldalon köszönetet szoktak mondani azoknak, akik segítettek a könyv létrehozásában. Nyugdíjba vonulásom előtt ezt én is megteszem.
Szerencsés vagyok, hogy eddigi életem szinte 2/3-át óvodapedagógusként töltöttem. 41 év telt el remek kollégák, mosolygós gyermekek, segítő szülők társaságában. A fenntartókkal, önkormányzati dolgozókkal is sikerült megtalálnom a közös hangot. Legtöbbet azonban a családomnak köszönhettem. Mindig sajnáltam a tőlük elrabolt időt, bármennyire is szerettem a hivatásomat. Most itt a lehetőség ezt pótolni.
Utána számoltam: ha a munkában töltött időt átszámítanánk kilométerekre, kb. tízszer körbeutazhattam volna a Földet. Nagy világjáró lehetnék. Régi igazság, hogy időt nem kaphatunk senkitől, bármennyire hajtunk is. Üzenhetném az utánunk következő generációnak, a már szinte közhelyes mondást, hogy az idő a legnagyobb kincsünk. Ezt kell egészségben, jókedvben megérni, hogy az átélt tapasztalatokat át lehessen adnunk a jövő számára.
Köszönöm, hogy Önökkel, Veletek lehetek!
Megőrzöm a szép emlékeket.
Tóth Lászlóné Gabi néni
Vissza a főoldalra
| 
