Emlékezzünk

Október 6-án az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás áldozataira emlékezünk. Ezen a napon végezték ki Aradon a honvédsereg tizenhárom főtisztjét, Pesten pedig gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét. Bátorságuk, hazaszeretetük és önfeláldozásuk máig a magyar szabadság jelképe.

A szabadságharc bukása

Az 1848. március 15-én kibontakozó magyar forradalom egyik legfontosabb eredménye az első felelős magyar kormány megalakulása volt. Az ország azonban rövidesen fegyverrel is kénytelen volt megvédeni alkotmányos jogait és önállóságát.

Az 1848–49-es szabadságharc során létrejött honvédsereg hosszú hónapokon keresztül eredményesen küzdött a császári haderővel szemben. A magyar katonáknak végül már nemcsak a Habsburg Birodalom csapataival, hanem az orosz cári hadsereg túlerejével is szembe kellett nézniük.

A szabadságharc 1849 nyarára katonailag kilátástalan helyzetbe került. Görgei Artúr fővezér hadserege 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert az orosz csapatok előtt. A magyar tisztek abban bíztak, hogy a megadás után elkerülhetik a súlyos megtorlást, az oroszok azonban átadták őket a császári hatóságoknak.

A megtorlás időszaka

A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. Julius Jacob von Haynau táborszernagy teljhatalmat kapott arra, hogy példát statuáljon a magyar szabadságért harcoló katonai és politikai vezetőkön.

A közkatonák egy részét besorozták a császári hadseregbe, a magasabb rangú honvédtiszteket és a szabadságharc politikai vezetőit pedig hadbíróság elé állították. Az eljárások célja nem egyszerűen a felelősség megállapítása volt: a kivégzésekkel az egész magyar nemzetet akarták megfélemlíteni.

Az Aradon felállított katonai bíróság 1849. szeptember 26-án felségsértés és lázadás vádjával halálra ítélte a honvédsereg tizenhárom főtisztjét. Tizenkettőjük tábornoki rangot viselt, Lázár Vilmos pedig ezredesként, önálló seregtest parancsnokaként került a vádlottak közé.

Az aradi tizenhárom

Az 1849. október 6-án kivégzett vértanúk:

• Aulich Lajos
• Damjanich János
• Dessewffy Arisztid
• Kiss Ernő
• Knézich Károly
• Láhner György
• Lázár Vilmos
• Leiningen-Westerburg Károly
• Nagysándor József
• Poeltenberg Ernő
• Schweidel József
• Török Ignác
• Vécsey Károly

Különböző származású, eltérő életutat bejárt katonák voltak. Voltak közöttük magyar, német, osztrák, örmény, horvát és szerb gyökerekkel rendelkezők is. Többen korábban a császári hadseregben szolgáltak, de amikor választaniuk kellett, a magyar alkotmányra tett esküjükhöz és a szabadságharc ügyéhez maradtak hűségesek.

Nem származásuk, hanem közös vállalásuk tette őket a magyar történelem hőseivé: mindannyian Magyarország szabadságáért harcoltak, és ezért az életükkel fizettek.

A kivégzések napja

A halálos ítéleteket szándékosan 1849. október 6-án, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter halálának első évfordulóján hajtották végre.

Hajnalban, fél hatkor a golyó általi halálra ítélt négy tisztet vezették a kivégzőosztag elé:

• Lázár Vilmost,
• Dessewffy Arisztidot,
• Schweidel Józsefet,
• Kiss Ernőt.

Ezt követően kilenc társukat akasztással végezték ki:

• Poeltenberg Ernőt,
• Török Ignácot,
• Láhner Györgyöt,
• Knézich Károlyt,
• Nagysándor Józsefet,
• Leiningen-Westerburg Károlyt,
• Aulich Lajost,
• Damjanich Jánost,
• Vécsey Károlyt.

Az akasztás abban a korban különösen megalázó kivégzési módnak számított, amelyet jellemzően köztörvényes bűnözőkkel szemben alkalmaztak. A vértanúk azonban méltósággal néztek szembe sorsukkal. A megtorlásnak szánt kivégzés nem törte meg az emlékezetüket: Arad a magyar szabadság egyik legfontosabb jelképes helyszínévé vált.

Ugyanezen a napon végezték ki Batthyány Lajost

Október 6-án Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét is.

Batthyány a békés megegyezés és az alkotmányos átalakulás híveként próbálta megvédeni Magyarország önállóságát. Mégis felségárulással vádolták, és kötél általi halálra ítélték. A kivégzés előtti éjszakán öngyilkosságot kísérelt meg, sérülései miatt azonban nem lehetett felakasztani, ezért az ítéletet golyó általi halálra változtatták.

Batthyány Lajost 1849. október 6-án este, a pesti Újépület udvarán állították kivégzőosztag elé. Halálának helyszínén ma a Batthyány-örökmécses őrzi emlékét.

A hallgatástól a nemzeti emlékezetig

A megtorlást követő években nyilvánosan nem lehetett megemlékezni a vértanúkról. Nevüket és történetüket azonban a családok és a helyi közösségek tovább őrizték. A kiegyezést követően egyre több emlékművet állítottak tiszteletükre, és október 6. fokozatosan a nemzeti emlékezet részévé vált.

A magyar kormány 2001-ben nyilvánította október 6-át nemzeti gyásznappá. Ezen a napon Magyarország lobogóját ünnepélyesen felvonják, majd félárbócra eresztik, a középületeken gyászlobogót helyeznek el, országszerte pedig megemlékezéseket tartanak.

Emlékük ma is kötelez

Az aradi vértanúk története nemcsak a múltról szól. Arra figyelmeztet bennünket, hogy a szabadság, a függetlenség és a közösség iránti felelősség olyan értékek, amelyekért minden nemzedéknek tennie kell.

A tizenhárom főtiszt különböző nemzetiségű és származású ember volt, mégis ugyanazt a hazát szolgálták. Példájuk azt üzeni, hogy a közös ügy, az adott szó és a hazához való hűség erősebb lehet minden különbségnél.

Október 6-án Nadap közössége is tisztelettel hajt fejet az aradi vértanúk, Batthyány Lajos és a szabadságharc valamennyi ismert és névtelen áldozata előtt.

Tisztelet a hősöknek! Emlékük legyen áldott!

Forrás: Nemzeti Archívum
Fotó: Wikipedia